A „kikérdezés” a versenyek kielemzését jelenti, amivel a sportoló önmaga és teljesítménye mélyebb megismerését segíti elő. Mivel a sportoló újra átéli a versenyét, tanulhat a hibáiból, és azokat újra tudja írni úgy, hogy azoknak pozitív végkimenetele legyen. Ezzel a technikával megelőzhető egy negatív élmény mélyebb bevésődése, rögzülése. Hogg és Kellmann (Kellmann, 2006.) szisztematikus kikérdezés hat lépését a következőképpen írja le:

1: A megfelelő hely, idő és alkalom kiválasztása:

Ha a sportoló átlag alatti teljesítményt produkál, negatív hangulatot eredményezhet nála. Ha ebben a hangulatban kezdik el a pszichológiai tanácsadást, és a sportoló nem önszántából választja azt, előfordulhat, hogy ellenállásba ütközik a folyamat. Ha a sportoló kiemelkedő teljesítményt mutat, ismét vonakodhat a segítségkéréstől, mivel szükségtelennek tarthatja azt.

2: A teljesítmény ön-analízise és ön-értékelése:

Miután a sportoló egy adott verseny érzelmi hátterét feltárta pszichológus segítségével, a versenyzőnek ezután képesnek kell lennie objektíven visszaadnia az eseményeket. A szerzők kiemelten fontosnak tartják a verseny után egy önértékelő lap kitöltését, hogy a sportoló azonnal visszajelzést kapjon önmagáról és teljesítményéről. Ebből a kérdőívből a versenyző kiválaszthatja a számára legrelevánsabb kérdéseket, amiből visszajelzést kaphat önmagára és a teljesítményére.

Kulcskérdések:

• Pontosan mi történt velem?
• Milyen események segítették a teljesítményemet?
• Hogyan éreztem magam a verseny alatt?  Mit csinálnék ugyanúgy egy másik verseny során?
• Mit változtatnék meg a következő versenyem alatt?

Specifikus kérdések:

• Milyen célt tűztem ki magam elé a verseny előtt?
• Milyen célokat értem el/ miket értem majdnem el/ miket nem sikerült elérnem?
• Hogyan tudnám értékelni a teljesítményemet a versenytársaimhoz képest?
• Milyen dolgokon tudok változtatni?
• Milyen dolgokon kell változtatnom?
• Kihasználtam minden lehetőségemet a verseny során?
• A teljesítményem azonos volt az edzéseken mutatott eredményeimmel?
• Kérdések, melyekkel felmérhetem a teljesítményemet:
• Törekedtem arra, hogy első legyek, vagy az volt az elsődleges célom, hogy elkerüljem a kudarcot?
• Használtam a verseny során önvédő mechanizmusokat, hogy megmagyarázzam a gyenge teljesítményemet (pl.: a bíró nem állt mellettem, mindenki ellenem játszott…)?
• Megijedtem-e, vagy voltak-e rossz érzéseim a verseny során?
• Hittem-e magamban, amikor nem ment valami jól?
• Hagytam-e hogy mások befolyásolják a gondolataimat?

3. A teljesítményről való visszajelzések értékelése

Nemcsak a sportoló, hanem az edző és a segítők is adnak visszajelzést a verseny alatti teljesítményről, ami szintén fontos információ a sportoló számára. Két fontos kérdés áll a központban:

• Elértem-e a kívánt célt? Hogyan? Ha nem, mi akadályozott meg benne?
• Milyen erőfeszítést fejtettem ki, hogy elérjem a célt? Ha nem, mi gátolt meg benne?

4. A teljesítményt serkentő tényezők meghatározása

A harmadik szint után segíthetünk priorizálni azokat a területeket, amiben a sportolónak fejlődnie kell. Ezeket lépésről lépésre veszik át a pszichológiai tanácsadás során

5. Új célok és kihívások meghatározása

Miután a sportoló és a pszichológus közösen kielemezte a fenti folyamatokat, fontos, hogy azonnal visszajelezzék a versenyző számára a teljesítményben bekövetkezett, pozitív irányú változásokról; új kihívásokat tegyünk a régiek helyébe és előhívjuk az összes olyan élményt, ami megerősítő hatással bír.

6. A kiemelkedő teljesítmény monitorozása

Az ön – monitorozás egy olyan kognitív képesség, ami segíti a sportolót, hogy azonosítsa, mi történi vele a verseny előtt, alatt és után. A sportolónak vissza kell tekintenie arra, hogyan készült fel egy adott versenyre és fel kell ismernie a tervezett cél és a valóságos eredmény közötti különbségeket. Elsősorban a sportoló éberségét, figyelmét fejleszti, de a későbbi pszichológiai munkához is segítséget nyújt, ha a sportoló a visszajelző kérdőívet használja. 

forrás: sportpszicho.blog.hu

Tweet

Share

0