Az Első Hullámvölgy a darts játékosok fejlődésének különböző szakaszait mutatja be, illetve hogy ezek a helyzetek, állapotok miért fordulnak elő és hogyan kerekedhetünk felül rajtuk. Az egyik legrosszabb és egyben leginkább döntő jelentőségű helyzet egy játékos életében, amikor rátör az első igazi krízis - az első hullámvölgy. A kezdetek kezdetén az ember általában látványosan fejlődik, különösen, ha van érzéke a dartshoz. Villámgyorsan, mint egy rakéta, hihetetlen magasságokba tör, egyre tovább jut a versenyeken. Ha tehetségesebb, akár már versenyt is nyerhet, de ne aggódjunk, kis idő múlva a dolgok megváltoznak. A játék legyengül és néha olyan gyors és látványos visszaesés következik, mint amilyen remekül indultak a dolgok. Néhányan rögtön feladják, és soha többé nem látjuk őket a dobóvonalnál. Akik maradnak, azok pedig lehet, hogy csak egyek lesznek a sok, átlagos játékos között, és a csúcsra soha nem jutnak el.

A sportolóknak az egyik legfontosabb dolog, hogy pontos visszajelzést kapjon teljesítményéről. Minél több felől érkeznek ezek a visszacsatolások, annál pontosabb képet kap önmagáról. Ilyen téren a sportoló is tud segíteni önmagán úgy, ha rendszeresen kitölti az "Edzés és Teljesítmény" naplóját az edzések és a versenyek előtt és után. Ha te is szeretnél ilyesmit, nem kell mást csinálnod, mind fogni egy üres füzetet és azt a következő részekre bontani:

Kitárgyaljuk, hogy mi a különbség a vereség és a kudarc között. A legtöbb ember, ahogy a sportolók is, önmaguk legrosszabb kritikusaik. A sport egyedülálló, mert itt az a lényeg, hogy valaki nyerjen és, hogy a másik veszítsen - de az életben semmi sem szól csak erről. Gondolj bele: Hogyan tudsz nyerni vagy veszíteni egy barátságban? A szerelemben? A munkádban? Az iskolában? Az élet nem ennyire egyszerű.

Versenyre készülsz, és kéne egy gyors pszichológiai felkészítés? Itt egy rövid vázlat hozzá: A pszichológiai segítségnyújtás két technikát ismer a koncentráció fejlesztéséhez; egyik a koncentrációs gyakorlatok másik a koncentrációs technikák. A kettő közti különbség, hogy míg az elsőt főként a sportolók felkészülő szakaszában alkalmazzák, addig a másodikat kimondottan a versenyhelyzetekre tervezték. Moran a következő technikát ajánlja a koncentráció fejlesztésére.

Énképünk kialakításában nagyon fontos szerepe van annak a szociális közegnek, amelyben élünk. A szülők, barátok, tanárok, ismerősök, egyszóval a számunkra fontos mások rólunk alkotott véleményei segítenek minket énképünk alakításában, tükröt tartva saját viselkedésünk számára. Ezt felismerve Marsh (1987) rámutatott arra, hogy az énkép nem értelmezhető és vizsgálható megfelelő módon anélkül, hogy figyelembe vennénk a referenciakeretek jelentőségét annak működésében. Azonos objektív tulajdonságok és teljesítmények eltérő énképhez vezethetnek annak megfelelően, hogy az egyén milyen referenciakeretet vesz alapul, amikor értékeli önmagát (Marsh, 1987).

A „kikérdezés” a versenyek kielemzését jelenti, amivel a sportoló önmaga és teljesítménye mélyebb megismerését segíti elő. Mivel a sportoló újra átéli a versenyét, tanulhat a hibáiból, és azokat újra tudja írni úgy, hogy azoknak pozitív végkimenetele legyen. Ezzel a technikával megelőzhető egy negatív élmény mélyebb bevésődése, rögzülése. Hogg és Kellmann (Kellmann, 2006.) szisztematikus kikérdezés hat lépését a következőképpen írja le:

...amikor felülemelkedsz azon, hogy izgulj egy versenyen

...amikor teljesen elvonatkoztatsz attól, hogy mit dob az ellenfeled

...amikor csak Te vagy, és kontroll alatt tartod a tudatodat

...amikor minden tripla melegséggel árasztja el a lelkedet

...amikor a célod összhangban van a képességeiddel

...amikor észre sem veszed, hogy mennyi időt töltesz a tábla előtt

...amikor a darts a mindened

A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:

• az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
• a tudat erős fókuszáltsága
• az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
• az időérzékelés torzulása
• azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
• egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)
• a szituáció feletti kontroll érzése a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
• az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja

A darts játékosok gyakran panaszkodnak arra, hogy döntő pillanatokban túl feszültek, idegesek és így képtelenek nyerni, megtenni, amit kell, vagy esetleg egy remek lehetőséget szalasztanák el a visszavágásra. Ismerjük a helyzetet: a döntő legben a remek D 16-ra dobhatunk, három nyíl a kezünkben, de tudjuk, hogy ha kihagyjuk, buktuk a meccset. Érezzük, ahogy elönt az ideg; remegni kezd a kéz, a térd olyanná válik, mint az olvadó vaj a napon és imádkozni kezdünk - de őrangyalunk éppen szabadnapos, és hibázunk. Az ellenfél pedig kaján vigyorral odaáll és kiszúrja két nyíllal a 60-at. Utána töprengünk, hogy mi a fene történt velünk. "Ha vezettem volna két leggel, tuti hogy csukott szemmel is megcsinálom. Az idegesség, a feszültség az oka." És így is van, mert gondolkodsz játék közben.

Néha lemaradunk kicsit, néha pedig vezetünk - közhelyes a dartsban. Ellenben mindkét szituációnak megvan a maga pszichológiája. Általában ugye (ugye?) a jobb játékos vezet. Ez tény.A legtöbb esetben, amikor a játékosok elérnek bizonyos pontig, a gyengébb játékos egyszer csak beletörődik a vereségbe. A partinak pedig itt van vége. Egyszerűen megállapítani, hogy ki van hátrányban, csupán a viselkedésről. Az ilyen játékos lógatja a fejét, görnyedten járkál, csóválja a fejét és gyakran magában zsörtölődik. Így viszont csak egy mentálisan gyenge ember játszik.

Képzeld el, hogy egy nálad sokkal jobb játékos ellen játszol, de ő valamiért nagyon rosszul dob, vagy éppen életed legjobb formáját játszva elé tudsz kerülni. Sokszor ilyen esetben valami nagyon meglepő történik: a gyengébb játékos, aki éppen vezet, elkezd idegessé válni, és gyakran elügyetlenkedi a meccset.

Szeretnél olyan meccs-szituációkat gyakorolni, amelyekben soha nem volt részed, hogy megelőzd a meglepetéseket? Szeretnéd megváltoztatni a dobástechnikádat, ám folyton visszatérsz a régi technikádhoz, amikor gyakorolsz? Ez csak két dolog, amit jobban tudsz kezelni, ha megtanulod használni a vizualizációs technikát.

A sportpszichológusok különbséget tesznek az összpontosítás és a koncentrálás között. Azt gondolhatod, hogy a koncentráció az átfogó megfogalmazás, az összpontosítás pedig a pontos. A koncentráció egy hosszabb távú tevékenység, míg az összpontosítás jóval rövidebb. A koncentráció a céltábla, az összpontosítás pedig a céltábla közepe. Az írás célja a különbségtétel a koncentrálás és összpontosítás között, így az összpontosítás szót használjuk majd.

Egy sporteseményen szabályoznod kell az energiaszintjeidet és meg kell győződnöd róla, hogy maximális energia áll a rendelkezésedre. Soha nem tudhatod, hogy az időjárás mikor szívja el az energiáidat. Talán egy meccs késik, vagy pont hogy túlmegy. Muszáj energiát raktároznod, hogy amikor szükséged van rá, legyen honnan meríteni. Ebben a részben felvázoljuk három módját, hogy egy sportoló miként pazarolhatja energiáit, ezáltal el tudod kerülni ezeket.